(1g Records)

A 2002-es Majd megszokod albummal bemutatkozott Bëlga második anyaga, a 2004-es Jön a Gólem! már nem volt annyira összeszedett, mint zseniális elődje (az időközben kilépett tag, Sickratman Buzi-e vagy? című szólóanyagával megtámogatva volt érdemes hallgatni), a meglepően hamar, még 2005 folyamán elkészült – s ráadásul dupla: egy felnőtt- és egy gyermeklemezt egyesítő – harmadik kiadvány viszont ismét csúcsformában találja a magyar hiphop gúnymestereit.

Az nem állítható teljes bizonyossággal, hogy Sickratman és az egyik DJ, Lord Cursor elvesztése magyarázta, de a négy főre (a Mégötlövés, Tokyo és Bauxit művésznevű rapperekre és DJ Tituszra) fogyott Bëlga Jön a Gólem!-je a sereg telitalálat mellett néhány üresjáratot, kevésbé kidolgozott, gyengébb számokat is tartalmazott. A jó hír az, hogy az új anyagon – bár sebesebben készült és jóval hosszabb is lett – ilyenek nem nagyon vannak. A zenei ötletgazdagság eddig sem volt probléma, a hiphop alépítményt Titusz ezúttal is fellazította mindennel a technótól a jamaikai zenéken át punk-rockig, sőt metálig (ez utóbbi irányvonalban Tokyo keze is jócskán benne van), de itt a szövegvilág és a szövegmondás mikéntje ismét elképesztően szellemes elejétől a végéig, újra tökéletes minden stílusgyakorlat.

A 65 perces „felnőttlemez” a Bokorpuszta címet viseli, amiről egyszerre juthat eszünkbe a magyar ugar, meg egy drogsújtotta technoparty színhelye. A nyitódal, a Bëlga sikereit a bunkó hiphopsztárok stílusában számba vevő Nagyarc és a klipdalnak választott Szerelmes vagyok gúnyos idiotizmusa után itt is szóba kerül minden civilizációs nyavalya (a még 2003-ban született Stresszek rock-rap, a Tombol az agyam pedig egy őrült punk-rock zúzás), a nagyvárosi utcai helyzet (Budapest), az éjszakai élet (a funkos, fejhangú betétekkel spékelt Waxos), a dohányzás (a szintén funkos Gyújtasz, főnököm?), a drogok (fergeteges szlenget felvonultató Precíz és a még inkább szürreálisba tolt Te mit nyomsz?), a szex (a dancehallos Szex), a modern „szingli” élet (a futurista hangzású Hülye vagy) és az öregedés problémaköre (a halálmetálos Klimax). A raggás Bandzsa (version) az első albumon hallható Bandzsa (dub) kifejtése, a „ha hiányzott a Gólemről az apádfasza, most itt van” kezdetű Egy-két-há megpróbálja megdönteni a Kalauz széria zaftos káromkodásrekordját, dicső történelmünk témáját az ősmagyar környezetbe helyezett Ló rider szedi elő újra, a politikai sztereotípiákból pedig Sajnálom című ábrándos szerelmes dal űz gúnyt, balfelé („amikor egyszer Csepelen nálatok ebédeltem, az ex-KISZ-titkár liberálbolsevik 30%-marxista anyukád krumplilevessel kínált, és én maceszgombócot véltem felfedezni benne”) és jobbfelé („az én gyerekemnek nem lesz Koppány a neve... sajnálom, szevasz”) egyaránt. A dalok között pedig időről időre előkerül egy komoly, gitáros dalnok az Apám tudta... kezdetű dallal, de sosem jut tovább a címadó első sornál, pedig egyszer még angolul is szerencsét próbál.

A csúnya szavaktól mentes 40 perces gyereklemez címe Zsolti a béka (így, vessző nélkül). Az idióta távolkeleti rajzfilmeket idéző intróban beszélő állatok küzdenek egymással, aztán a nyitódalra megjelenik a címszereplő, a környezetvédő békaharcos, és hétdanos harcművészetével mindenkit lenyom, aki megsérti a vadon törvényét vagy bármiképp is árt a környezetnek, legyen az szemetelő ember vagy kártékony állat (a lemez vége felé, a Still I`m Sad sprituálémotívumát használó Zsolti a béka 2-ben például szájon veri a vetési varjút és kiüti a hód fogát is). A Nagymama, nagypapa és a kiskakas című lehengerlően slágeres, enyhén vokoderezett dalocskában a derék szárnyas egyes szám első személyben előadott története is beépül a szocializmust átvészelő vidéki nagyszülők életképei közé. A Levi kedvence című darabban affektáló gyerekek a felnőttlét problémái (rezsi, közös költség, csekkek, adókulcs, csöngetnek a végrehajtó bácsik, hengerfejes a kocsi stb.) által szorongatott felnőtteket játszanak – vagy felnőttek játszanak felnőtteket játszó gyerekeket? A felnőttek gyermekeket rendszabályozó hajlamai a Skatulya bácsiban testesülnek meg, s ebben a dalban is érezhető az erős dancehall/ragga hatás, akárcsak a Csoki-csoki-csoki című számban és a Fehérlófia történetét kissé anakronisztikusan elbeszélő kétrészes zenés mesejátékban, ahol a Bëlga-tagok kedvenc raggamanja név szerint is megidéztetik („gyere elő, felvilági Sean Paul”).

Nos igen, van itt sok-sok tanulság, ahogy egy meselemezen kell. Kedves gyerekek, segítsétek a nagyszülőket, próbáljátok megérteni a problémás felnőtteket, becsüljétek meg népünk mondakincsét, ne torkoskodjatok, védjétek a környezetet, és szeressétek a békákat! De Bada Dada bácsit, aki a Gomba hölgy című záró tinglitangliban idétlenkedik, be ne engedjétek a stúdióba!

www.est.hu